ÉNLAKA - RÉGI MESTERSÉGEK NYOMÁBAN

Mindenkit lenyűgözött mindaz, amit láttak-hallottak az énlakai templomban Lilla nénitől. A hazaszeretet, a szűkebb haza iránti szeretet, a hagyományok őrzése és megtartása olyan elemi erővel tört elő a bemutatásban, ami mindenkit megérintett. Ha csak ez lett volna a mai nap, már megérte volna. A faluban sétálva visszarepültünk az időben, hiszen itt még az utcák nagy része földút, az udvarok és a házak a régi székely portát mutatják, a székelykékre festett falú, tornácos, zsindelytetős házakkal. A fa, mint az egyik legfontosabb építőanyag, a nagyméretű csűrök az udvarok központi részén, mind azt mutatták, hogy mennyire fontos volt az itteni ember életében a gazdálkodás. A föld értéke, a természettel való együttélés, az önellátásra való törekvés.  

Ezután tértünk be a Népi Mesterségek Múzeumába, ahol Kocs Veronika nénitől is hasonló elköteleződést és lelkesedést tapasztaltunk meg. S mindenütt a munka becsülete, az élet szépsége, magyarságunk megbecsülése volt az, amit tanulhattunk. Végig látogattuk a különféle mesterségek kiállításait, megnéztük a kemecét, szó esett a juhászatról és az esztenákról, a sajt, túró és orda készítésről. De láttunk régi méhkasokat, a fiúkat pedig az I.világháborús kiállítás nyűgözte le. Csodáltuk Veronika néni hatalmas kutyáit - ahogyan mondta, medveölő kutyák, mert itt sok a medve, előfordul, hogy éjszakánkánt bejárnak az udvarokba is. Csodavilágba csöppentünk, sokat tanultunk tisztességről, emberi tartásról, becsületről. További fotókért klikk a képre!