SZÉKELYKERESZTÚR - SZITÁSSÁG

 

Itteni idő szerint 4 óra előtt néhány perccel gurultunk be a szállásunk udvarára. Gyorsan szétosztottuk a szobákat. Egy kis csere-bere után mindenki mosolyogva foglalta el a szálláhelyét. Háromnegyed ötkor el is indultunk a Molnár István Múzeumba, ahol Zsigmond Ibolya múzeumigazgató várt minket, és perceken belül megérkeztek a Petőfis diákok is Simo Ildikó igazgatónővel és a diákönkormányzat patronáló tanárával. Indult a közös program, ami fél hatkor az iskolában folytatódott. Előtte azonban nagyon sokat megtudtunk a székelykeresztúri szitás mesterségről. Megtudtuk, hogy régen Szitáskeresztúrnak is hívták a települést, és azt is, hogy Orbán Balázs megírta, hogy aki ide lóval, lovasszekérrel érkezik, az vigyázzon, mert lehet, hoy ameddig belép a kocsmába, addig a lova farkát levágják - ugyanis ez volt a régi sziták alapanyaga. Hallottunk a szita szöveésről, és azt is megtudtuk, miért és mire használta a szitát a régi idők embere. Ezt követően együtt néztük meg a híres szabadtéri néprajzi kiállítást, a régi székely házakat és gazdasági épületeket, és gazdálkodási eszközöket. Az idő is kiderült, elállt az eső, így minden akadály elhárult az elől, hogy egy kellemes délutánt-estét töltsünk el együtt.

További képekért klikk a képre!