KINCSES PORTA

Már a Kincses Portán vagyunk. Kipróbáltuk a sóházikót, az apiterápias házikót, megnéztük a polgári ház belsejét, a korabeli berendezési tárgyakkal. Mindjárt nekifogunk a vajköpülésnek.

Kilenc erős kéz kellett, hogy nehéz munkával elkészüljön a vaj. A köpülés után kútvizzel "mosták ki" a gyerekek a vajat, majd formába öntötték. Néhanyan az írót is megkóstolták. Majd friss házikenyérre kenve kószoltuk meg a magunk készírette vajat. Hallottunk a település állattenyésztéséről, és arról, hogy az 1920-as években tejszövetkezetet alapítottak az itt élő gazdálkodók, és nagy mennyiségben dolgozták fel a tejet és értékesítették a vajat, sajtot, tejszínt. A vajat fából készült gyöngyvirág mintás formába préselték. Ezek jelentették a bögözi vaj védjegyét. Mi is ilyen formát használtunk, és a mi vajunk is gyöngyvirágos védjegyű vaj lett. Régen esett ennyire jól a friss vajas(ház)kenyér, mint itt, a saját készítésű vajból. 

Közben megnéztük a kiállítást, meghallgattuk a porta történetét, pihentünk az apiterápiás házikóban, fellélegeztünk a sószobában. Itt is hallottunk a medve veszélyről - amit villanypásztorral igyekszik elkerülni a ház gazdája. 

Több fotóért klikk a képre.